Szeretek sétálni. Ez számomra mindennapos program: reggel gyalog megyek a munkába, délután szintén gyalogolok hazafelé menet. Az út oda-vissza valamivel több, mint öt kilométer, ami nem túl sok, de általában még este is sétálok hangulattól függően fél-egy órát. Gyaloglás közben sok érdekes dolgot lehet tapasztalni; elsősorban a szentesiek közlekedési szabályokhoz való hozzáállása ragadja meg az egyszeri gyalogos figyelmét.
A gyalogos közlekedő lépten-nyomon biciklisekbe ütközik, néha ezt kis híján szó szerint kell érteni. A szentesi biciklis számára nincs akadály, őt nem riasztja vissza sem a járda, sem a tiltó tábla. Az egyetlen kábé kétszáz méteres sétálóutcát sem tisztelik, bár itt nem csak a kerékpárosok szlalomoznak a gyalogosok között, hanem gyakran autókkal, furgonokkal és teherautókkal is találkozhatunk. Az autósok sem szeretik túlzottan a gyalogosforgalmat, a legritkább eset az, hogy a zebrán elengednek, lehet, hogy ilyenkor a sofőr valami külföldi. A gyalogost persze nem védi a karosszéria, így jobban jár, ha nem él a KRESZ adta jogaival, és inkább megvárja, hogy elmenjenek a járművek.
A Kossuth téren tavaly hazafelé menet motorozó fiatalokkal futottam össze. Nem szóltam semmit, de az eset valószínűleg másnál is kiverte a biztosítékot. Az állampolgár felháborodása egy (emlékeim szerint délmagyaros) olvasói levélben öltött testet, és valószínű, hogy ennek következtében az illetékesek elzavarták a térről a pofátlan motorosokat.
Persze nem csak a szentesiek ilyenek! A múltkor egy kecskeméti járdán suhant el mellettem zajtalanul egy öreg nénike. Természetesen a hátam mögül közelített teljes csendben, így nem vettem észre, és kis híján lepattant rólam. Tekintetbe véve a több mint kilencven kilós testsúlyomat, valószínűleg a számára lett volna balvégzetű a találkozás.
Látható, hogy a gyaloglás nem teljesen veszélytelen időtöltés, de mégis mindenkit arra biztatok, hogy gyalogoljon minél többet, hiszen a séta egészséges, környezetbarát és még olcsó is, hiszen nem kell hozzá más, csak egy elfogadható minőségű cipő. Sétára fel!
