A Flickr-en van egy oldalam, ahol retró számítástechnikával kapcsolatos fotókat szoktam közzétenni. Onnan töltöttem most le egy ősrégi ZX-81-es játék kazettaborítóját, amire néhány évvel ezelőtt az eBay-en keresztül tettem szert:
Itt és most nem a számítástechnikai vonatkozásokról szeretnék beszélni (erről egy másik oldalon szoktam írni), inkább arra voltam kíváncsi, hogy mi jut eszembe egy véletlenszerűen kiválasztott képről egy olyan péntek délután, amikor már egyébként sincsenek értelmes gondolataim, és a helyzetet még tovább rontja az, hogy az aznapi elfoglaltságaim között ott található egy nem túl kellemesnek ígérkező fogorvosi kezelés is.
A fotó bal oldalán rajta van a kazettán lévő játékok rövidke ismertetője, először ezt olvastam el. Innen megtudtam, hogy az egyik programban a mocsárban élő gonosz varázsló fogságából kell megmenteni a – valószínűleg szép és fiatal – hercegnőt. Hát ez elég elcsépelt ötlet, bár ha figyelembe vesszük a ZX-81-es hardveres korlátait, akkor meg lehet érteni, hogy a fejlesztők miért nem tudtak többet kihozni a játékból.
Időközben elmentem a fogorvoshoz, ahol betömték az egyik lyukas fogamat, és most megy ki az érzéstelenítő hatása…
A fogorvoshoz menet azon gondolkoztam, hogy milyen történetet lehet elképzelni egy ilyen mocsárban. Először vietkongok és amerikai helikopterek jutottak az eszembe, majd a bolsevik partizánok ellen harcoló Wehrmacht-csapatok, vagy épp fordítva, a fasiszta hordák ellen küzdő hős szovjet ellenállók jelentek meg lelki szemeim előtt. Aztán rájöttem, hogy túlzottan földhözragadtak és a huszadik századhoz kötődők ezek az ötletek, ezért visszakanyarodtam az eredeti varázslós-hercegnős felálláshoz.
Azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon mi motiválta a gonosz varázslót, amikor elrabolta a hercegnőt. Szerintem egyszerűen nem éri meg hercegnőket rabolni! Ha a helyi király gazdag és hatalmas, akkor a bűntett felfedezése után egyszerűen kiküldi a helyszínre a válogatott lovagokból és mágusokból álló királyi TEK-et, akik behatolnak a mocsári várba, rövid úton lekaszabolják / lekasztolják a balga emberrablót, és hazaviszik a hercegnőt. Ha pedig egy csóró király uralkodik, akkor már megint nem érdemes elrabolni a lányát, hiszen nem valószínű, hogy az apa túlzottan sok váltságdíjat tudna érte fizetni.
Az a felállás esetleg elképzelhető, hogy a varázsló nem csak gonosz, hanem őrült is, a király pedig szegény, és jobb híján ezért választottak épp ENGEM, hogy kiszabadítsam a lányt. És ekkor jön a kérdés: miért kellene pont NEKEM elmenni a szörnyektől hemzsegő mocsárba? Elég kevés az esélyem arra, hogy élve megússzam a kalandot, és még azt sem tudom, hogy egyáltalán megéri-e. Nem hiszem, hogy egy ismeretlen kinézetű (lásd a fenti képet: *) hercegnő kedvéért nekivágnék egy szál karddal a kezemben az óriási vízikígyókkal és a repülő dinoszauruszokkal szemben egy olyan mocsárnak, ami még szörnyek nélkül is veszélyes, nem is beszélve az út végén rám váró őrülten gonosz vagy gonoszul őrült varázslóról.
Persze a számítógépes játékokat nem így kell szemlélni. Egy ilyen kitalált világ számomra arról szól, hogy bár egy egész nap számítógép előtt ülő programozó vagyok, mégis egy időre ki tudok lépni a valós világból, és ahelyett, hogy készletnyilvántartó programokat meg vonalkódos adatgyűjtést fejlesztenék, inkább hercegnőket mentek meg. Ezért most nem is szövegelek tovább: péntek este van, és vár rám a Dragon Age Inquisiton 🙂
