Valamikor a nyolcvanas évek közepén, amikor még az általános iskola hatodik vagy hetedik osztályában koptattam a padokat a szentesi Köztársaság téri Általános Iskola falai között (cím: Beloiannisz u.1.), készítettem egy fekete-fehér fotót a Tolbuhin téren:
A fiatalabbak talán nem tudják, hogy mi is lehet ez a nagy obeliszk a hős szovjet marsallról elnevezett tér közepén. Nézzük meg hát közelebbről is!
Ez bizony nem más, mint egy szovjet emlékmű, ötágú csillaggal, orosz nyelvű feliratokkal, ágyúkkal és rohamsisakokkal. Mint tudjuk, a szovjet csapatok 1945-ben elfoglalták Magyarországot, ezt az eseményt utána negyvenöt éven keresztül felszabadulásnak hívtuk, és minden április negyedikén meg is ünnepeltük. Azzal a kis logikai bukfenccel persze nem foglalkoztak akkori vezetőink, hogy országunkat a Vörös Hadsereg voltaképpen a magyar uralom alól szabadította fel (ráadásul nem is április 4-én, ugyanis a német csapatok még napokig harcoltak magyar területen, csak ezt nem merték jelenteni Sztálin elvtársnak). Úgy vélem, nem tévedünk nagyot, ha egy kissé furcsának találjuk az elnevezést. Akkoriban viszont Magyarországon a ma PC-nek hívott beszéd egy kommunista formája volt használatban, ezért mindenki jobbnak látta, ha nem feszegeti túlzottan ezt a kérdést. Ez így ment évtizedeken keresztül, de a történelem menete szerencsére nem állt meg. Egy napon elérkezett a rendszerváltás, a teret átnevezték Tolbuhinról Luther térre, és végül elbontották ezt a masszív betoncsodát is.
A háttérben álló két épület a mai napig megvan, a bal oldaliban egy jó könyvesbolt, a jobb oldaliban pedig egy pékség található, ahol finom péksüteményeket lehet vásárolni. Én valahogy jobban szeretem a könyveket böngészni és a csokis croissant-t eszegetni, mint a több évtizedes szovjet megszállásra emlékeztető obeliszket bámulni.