A kerti munkálatok közben időnként megpihenek, ha szükségét érzem. Ilyenkor iszom pár korty vizet, és lazításképpen leülök. Az esetek többségében ilyenkor Kántor feltelepszik az ölembe, de előfordul, hogy inkább tovább bóklászik, a szomszédok macskáit ugatja, vagy csak szimplán elnyúlik valahol. Ez utóbbi esetekben kihasználom az időt és alkalmat, hogy a kertrendezéshez általam szükségesnek ítélt kisebb karókat készítsek.
Elsőként egy vastagabb akácágról lehasadt darabbal kezdtem csak úgy bíbelődni, hogy a rég nem használt tudásom, kézügyességem mire is jó még. Aztán egy ilyen érdekes eszköz lett a végeredmény, amelynek egyik vége hegyes, a másikon pedig van két vájat.
A sikernek elkönyvelt farigcsáláson felbuzdulva később a nemrég kivágott akácfa vékonyabb ágaiból kezdtem el a képeken látható karókat készíteni. Ezekkel, illetve egy vékonyabb kendermadzaggal lesznek majd kijelölve a felásandó, konyhakerti növénytermesztésre használandó területek.
A képeken a kis horgászbicska jelenléte nem véletlen, ugyanis ezzel az eszközzel készültek a kis karók. A bicskát egyébként még 1999 nyarán vettem, és ha napi használatban nincs is, de mindig magamnál hordom, hiszen még a Budapesten annó rendőrként szolgáló nagyapámtól megtanultam, hogy egy férfiembernél mindig legyen legalább egy bicska.
Az alábbi rövid videóban a fenti képek nagyobb felbontásban is megtekinthetők.