Ma este elgyalogoltam a szentesi Tescoba, mert már kezdtem kifogyni bizonyos fajta élelmiszerekből. Vettem is a boltban pár zsemlét, egy doboz ketchupot, és ha már ott jártam, került a kosárba egy flakon kullancsriasztó, hogy ne járjak úgy, mint a múltkor, sőt, vettem egy kétkötetes Leslie L. Lawrence regényt is.
Aztán amikor hazafelé tartottam, elhúzott a fejem fölött egy fekete, jelöletlen helikopter, tett egy kört, aztán elrepült Csongrád irányába. Bíztam benne, hogy nem engem figyelnek, legalábbis nem célzottan engem, de azért egész úton hazafelé feszült voltam kissé.
Végig ilyen gondolatok jártak a fejemben: “ŐK nem tudják, hogy mi nem tudjuk azt, amiről ŐK úgy tudják, hogy mi tudjuk”, meg az, hogy “az, hogy paranoid vagy, még nem jelenti azt, hogy nem üldöznek”. Már közel jártam az otthonomhoz, kezdtem is megnyugodni, de a Váradi Lipót Árpád utcán hirtelen lefékezett mellettem egy sötét furgon, kiugrott belőle négy fekete ruhás, símaszkos alak, és rám vetették magukat…
Na jó, szerencsére nem így történt, de a helikopter az igaz!
Végül épségben hazaértem, és megírhattam ezt a bejegyzést 🙂