Fekete helikopterek

Ma este elgyalogoltam a szentesi Tescoba, mert már kezdtem kifogyni bizonyos fajta élelmiszerekből. Vettem is a boltban pár zsemlét, egy doboz ketchupot, és ha már ott jártam, került a kosárba egy flakon kullancsriasztó, hogy ne járjak úgy, mint a múltkor, sőt, vettem egy kétkötetes Leslie L. Lawrence regényt is.

Aztán amikor hazafelé tartottam, elhúzott a fejem fölött egy fekete, jelöletlen helikopter, tett egy kört, aztán elrepült Csongrád irányába. Bíztam benne, hogy nem engem figyelnek, legalábbis nem célzottan engem, de azért egész úton hazafelé feszült voltam kissé.

Végig ilyen gondolatok jártak a fejemben: “ŐK nem tudják, hogy mi nem tudjuk azt, amiről ŐK úgy tudják, hogy mi tudjuk”,  meg az, hogy “az, hogy paranoid vagy, még nem jelenti azt, hogy nem üldöznek”. Már közel jártam az otthonomhoz, kezdtem is megnyugodni, de a Váradi Lipót Árpád utcán hirtelen lefékezett mellettem egy sötét furgon, kiugrott belőle négy fekete ruhás, símaszkos alak, és rám vetették magukat…

Na jó, szerencsére nem így történt, de a helikopter az igaz!

Végül épségben hazaértem, és megírhattam ezt a bejegyzést 🙂

Kategória: Konteo, Mindennapok | Címke: | Hozzászólás most!

Lidérces álmok

Ha az ember alszik, akkor többnyire álmodik is valamit, ez velem is így szokott lenni. Ezek az álmok gyakran furcsák, néha bizarrak, és sokszor összeköthetők a lefekvés előtt nem sokkal szerzett élményekkel. Néhány napja például a mohácsi csatáról olvastam az egyik történelmi blogon, este pedig azt álmodtam, hogy egy horogkeresztes zászlókat lengető törökök által védett várat kellett megostromolnom.

Az álmokat az ébredés után gyakran elfelejti az ember, a ma hajnali álmom viszont annyira lidérces volt, hogy egész pontosan megmaradt bennem.

Azt álmodtam, hogy valahol Szentes és Kiskunfélegyháza között gyalogoltam, Csongrád városát már valószínűleg elhagytam. (Egyébként a valóságban is szoktam arra menni, de többnyire busszal vagy vonattal, az ilyen távú gyaloglás egyáltalán nem jellemző.) Már ősz volt, mert hosszúnadrágban és fekete dzsekiben voltam. Egyszer csak sűrű füstöt láttam a távolban, és két fekete alakot, amelyeket elsőre kutyának gondoltam. Amikor közelebb értem, akkor láttam, hogy nem kutyákkal van dolgom, hanem két fekete ló jött felém. A lovak testét daganatok és véres sebek borították. Elkezdtek körözni körülöttem, de én rájuk ordítottam, és erre arrébb mentek. Ekkor láttam meg, hogy a sűrű fekete füst egy holttestekből rakott máglyából gomolyog, a hullakupac tetején pedig jól kivehetően egy régies ruhába öltözött, halott fiatal lány feküdt.

Annyira azért nem érdekelt a dolog, gyorsan ott hagytam a lovakat máglyástól, mindenestől, és igyekeztem minél messzebb kerülni tőlük. Közben azt vizsgálgattam, hogy az állatok hozzáértek-e a kabátomhoz, vagy sem.

Ez így már sok volt összességében: szerencsére felébredtem, és magam mögött hagytam ezt a nyomasztó álombeli világot. Ideje is volt már az ébredésnek, mert mennem kellett dolgozni.

Ilyen álmot nem kívánok senkinek 🙂

Kategória: Álom | 2 hozzászólás

Rainbow Milk Challenge

Lehet, hogy bennem van a hiba, vagy esetleg már érezhető, hogy öregszem, de amikor Elmerik felhívta a figyelmemet az amerikai fiatalok körében népszerű Rainbow Milk Challenge, azaz kb. a szivárványos tej kihívása névvel illetett nagyszerű szabadidős elfoglaltságra, akkor első reakcióm leginkább a döbbenet volt, és valahogy nem akaródzott kipróbálni ezt a csodálatos dolgot.

Mi is az a Rainbow Milk Challenge? Vizsgáljuk meg közelebbről!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Egyéb, Neoprimitív, Vicc | Címke: | Hozzászólás most!

A gaz, a sarló, és a kertész

Ha az embernek van egy nagyobb kertje, ami évek óta gondozatlan, bizony van benne munka. Első körben az elszaporodott gazt és füvet kell eltávolítani valamilyen módszerrel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Mindennapok | Címke: , , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Pihentető farigcsálás

A kerti munkálatok közben időnként megpihenek, ha szükségét érzem. Ilyenkor iszom pár korty vizet, és lazításképpen leülök. Az esetek többségében ilyenkor Kántor feltelepszik az ölembe, de előfordul, hogy inkább tovább bóklászik, a szomszédok macskáit ugatja, vagy csak szimplán elnyúlik valahol. Ez utóbbi esetekben kihasználom az időt és alkalmat, hogy a kertrendezéshez általam szükségesnek ítélt kisebb karókat készítsek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Barkácsolás, Mindennapok | Címke: , , , , , , | Hozzászólás most!

“Szúnyogfüggöny”

A kilincsek felszerelésével egy napon egy másik tennivalóm is akadt. Két, már korábban vásárolt “szúnyogfüggönyt” is fel kellett tenni a két bejárati ajtóra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Barkácsolás, Mindennapok | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Módosított közlekedési tábla

Tegnap épp a fogorvoshoz mentem, amikor a szentesi Móricz művház közelében, a zöldséges előtt feltűnt a következő közlekedési tábla. Gyorsan le is fotóztam:

Látszik, hogy az ismeretlen művész egy kissé átalakította a Várakozni tilos! tábla alatt látható kiegészítő ábrát.

Nézzük meg közelebbről!

A művész a napról napra folytatott lélekölő munkával szembeni ellenérzéseit fejezte ki alkotásával, a fekete bézbólsapkás figura szájába adva gondolatait.

Mi egyebet mondhatnék; szívből sajnálom szegény sapkás emberkét.

 

Kategória: Mindennapok, Neoprimitív | Címke: , | Hozzászólás most!

Kántor, egy barátság kezdete

2015 végén kaptam egy kutyát. Azonnal barátok lettünk. A lenti kisfilmben néhány fotót és videót láthattok a kezdetektől napjainkig.

Kategória: Mindennapok | Címke: , , , , , , | 1 hozzászólás

A hadihajó és a macska

Tegnap a Facebookon már közzétettem a legújabb képemet, amely arra a roppant fontos kérdésre ad választ, hogy mi a különbség egy hadihajó és egy kismacska között. Most – eléggé el nem ítélhető módon – a Lidércfény blogra is kiteszem ezt az összepéntsopprózott képet:

Kategória: Neoprimitív, Vicc | Címke: , , | Hozzászólás most!

Minecraft IRL

Az utóbbi hetek időjárása nem kifejezetten kedvezett a kerti munkának. Annál inkább a gyomnövényeknek és füveknek. Úgy öt héttel ezelőtt már örültem, hogy de szépen rendbe tettem a kertet, erre jött három hét jórészt esős időjárás. Amikor épp nem esett, és szépen sütött a nap, akkor persze dolgoztam. Így a kert ismét úgy elgazosodott, hogy nekem akár vállig érő növényzet is burjánzott. Mondjuk én szeretem a vad természetet, valahol még élveztem is a látványt, de hát azért mégiscsak egy kertről van szó, amit több szempontból is illik rendben tartani. Tiszta udvar, rendes ház – tartja a mondás.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Mindennapok | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!