A kerékpárosokról egy kerékpáros szemével

Kerékpározni jó. Kerékpározni egészséges. Kerékpározni gazdaságos és környezetkímélő.

Szeretek kerékpározni, kicsi gyermekkorom óta ez a fő közlekedési eszközöm a városban, és időnként a környéken. Valamikor az általános iskolás éveim alatt még kerékpáros KRESZ vizsgát is tettem, amiről okmányt is kaptam.

Le kell szögezni, hogy Szentes kerékpáros város. Ezt Kőhalmi Zoltán humorista, városunk szülötte is határozottan és teljesen komolyan kijelentette. Itt mindenkinek van legalább egy biciklije. Szerencsére az utóbbi néhány évben kerékpárutakkal is elég jól el lettünk látva, így a belvárosi, vagy a főúton történő közlekedés veszélyei jelentősen lecsökkentek. Már nem nyitják ránk alattomosan a személygépjárművek ajtaját, nem “suhan” el mellettünk alig néhány centire a távolsági busz, és esős időben nem csapnak telibe pofán a tehergépjárművek.

Azonban a kialakított kerékpárutak egy része valahogy nem sikerült EU-szabványosra, vagyis keskenyebb a kelleténél, így szembejövő forgalom esetén “kicsit” ügyeskedni kell, hogy ütközés nélkül megússzák az érintettek. A belvárosban pedig a gyalogosokkal gyűlik meg a kerékpárosok baja, mivel a gyalogosok sokszor úgy vélik, bárhol közlekedhetnek. Ez valahol a kerékpárutat közvetlenül, elválasztás nélkül a járda mellé tervező személy hibája is. A legbosszantóbb számomra mégis az, amikor kisgyermekes anyák csoportosan közlekedve teljes szélességében “belakják” a babakocsikkal a járdát és a kerékpárutat is. Aztán meg azt nézik bunkónak, aki rájuk szól, hogy legyenek kedvesek már arrébb menni, mert rossz helyen közlekednek.

Térjünk rá a kerékpárosokra.

Életem jelentős részében biciklivel közlekedtem, és ez minden bizonnyal ezután is így lesz. Szentes nem egy túl nagy város, a központ kerékpárral is bárhonnan 10 perc alatt elérhető. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy itt mindenki kétkerekűvel (is) jár.

Érdekes azonban megfigyelni, hogy miként is közlekednek a kerékpárosok. A probléma alapvetően ott kezdődik, hogy kerékpárra nem kell semmiféle jogosítvány, vagy engedély. Veszel egyet a szaküzletben, ráülsz, és már tekersz is. Igenám, de a közlekedésnek azért vannak alapvető szabályai, amiket mind gyalogosan, mind kerékpárral, mind gépjárművel be kellene tartani. De az a kerékpáros, aki sosem járt még KRESZ tanfolyam közelében sem, és csak úgy autodidakta módon tanult meg közlekedni – ha egyáltalán tanult, és nem csak úgy bele a vakvilágba közlekedik -, az bizony beleszalad kellemetlen helyzetekbe. Ehhez jön még hozzá a figyelmetlenség, nemtörődömség, leszaromság. Mert ugyan miért is kellene hátra nézni, ha ki akarok kerülni egy másik kerékpárost, vagy el akarok kanyarodni balra. A kézjelzésről meg még csak soha nem is hallott. Aztán csodálkozik, hogy elcsapja egy autó, vagy nekimegy egy másik kerékpáros.

Ez utóbbiról sajnos személyes élményem is van, midőn az egyik hídról lefelé (lejtőn) tekerve úgy cirka 35 km/h-val szerettem volna kikerülni egy idősebb urat, aki se szó, se beszéd, se jelzés, elém kanyarodott, hogy ő akkor most befordul a keresztutcába. Ezen manővere következtében viszont rendesen belezúgtam, és akkorát ütköztünk, hogy mindketten méterekre találtuk magunkat a váratlan találkozásunk helyétől. Esélyem se volt, hogy fékezzek. Valami hatalmas csoda folytán azonban szerencsére sem bennünk, sem a járműveinkben nem esett komoly kár.

Az elektromos kerékpáron közlekedő idős nénikék és bácsikák külön kategóriát képeznek a közlekedés rendszertanában. Sok esetben szó szerint ész nélkül száguldoznak keresztül kasul mindenen. Egyik ismerősöm szemtanúja volt egy esetnek, amikor egy idős nénike egy ilyen vackon száguldozva becsukott szemmel hajtott át egy kereszteződésen, lesz ami lesz alapon. Mákja volt, nem csapták el.

Talán nem csak helyi érdekesség, hogy a nap bármely szakában találkozhatunk a közutakon ittas kerékpárosokkal. Ők szintén külön kategória alá esnek. Mozgásuk, annak iránya és sebessége teljességgel kiszámíthatatlan. A legjobb őket mihamarabb, nagy óvatossággal és nagy ívben kikerülni.

Alapvetően azt mondanám, amit a közlekedésben más járművekkel részt vevőktől is hallok, hogy nincs hazánkban közlekedési kultúra, és ez bizony érvényes a kerékpárosok jó részére is.

Természetesen minden tiszteletem a kerékpáros társadalom azon tagjainak, akik ésszerűen, felelősen, a szabályokat betartva, nem csak magukra, hanem másokra is figyelve közlekednek. Mert így kellene.

A bejegyzés kategóriája: Egészség, Mindennapok
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?