Kullancsok

Egy szép napon egy EU-s hivatalnok két uborkagörbület-méregetés között úgy döntött, hogy ideje lesz már valami más területen is korszakalkotó döntést hozni. Emberünk modern felfogású volt, liberális eszméken nevelkedett, ezért gyorsan elkezdett keresni egy olyan csoportot, amelynek a rebellis kuruc magyarok szokás szerint páros lábbal tiporják a jogait. Gyorsan talált is egyet: ezek a mucsaiak itt, Európa Isten háta mögötti részén képesek, és irtják a kullancsokat! Ez így nem mehet tovább! Kedves bürokratáink hoztak is egy rendeletet, amely szerint a modern világban (de még nálunk is) tilos a kullancsok intézményes pusztítása. Védekezz, magyar, ahogy bírsz, aztán ha jön a Lyme-kór, akkor meg így jártál.

Labancaink persze vannak ma is, így hát hamarosan nálunk is bevezették a birodalmi rendeletet. Ennek köszönhetően így tavasszal már mindenfelé tömegével fordulnak elő ezek a kedves kis vérszívók.

Eddig megúsztam a kullancscsípést, pedig egy szép zöldellő parkerdő mellett lakom, és gyakran járok a blogon már emlegetett gyümölcsöskertbe is. De a szép idők ma sajnos véget értek.

Hajnalban, félálomban kellemetlen érzés fogott el, úgy éreztem, mintha valami csípne. Odanyúltam az említett helyre, és azt tapasztaltam, hogy ott biza van valami, ami nem oda való, pedig este, lefekvés előtt még nem volt ott. Ez a kis rohadék, egész pontosan egy kullancs fogta magát, és végigmászott a lábamon, bebújt a boxeralsómba, majd kényelmesen befészkelte magát az egyik (a férfiember számára elsődleges fontossággal bíró) szervembe. Majd mohó szívásba kezdett, persze sejthető, hogy a véremet szívta. Kiugrottam az ágyból, bementem a fürdőszobába, majd felmértem a helyzetet. Úgy döntöttem, hogy el kell távolítani a betolakodót! Már elég sokat olvastam az újságban meg a neten a kullancsok eltávolításáról, így reméltem, hogy nem okoz majd gondot ez a művelet. Fogtam egy csipeszt, és erőteljesen megragadtam a hívatlan vendéget.

Persze más olvasni egy témáról, és úgy gondolni, hogy értem is, hogy miről írnak, és más éles helyzetben végrehajtani a konkrét feladatot, esetemben egy vérszívó problémamentes eltávolítását (bár az is lehet, hogy csak én vagyok fakezű). A rohadék hosszas csavargatás után végül is megdöglött, de sajnos darabokban jött ki, és a feje is beleszakadt a bőrömbe, és még most is, amikor e sorokat írom, ott figyel. Erről azt írják a bölcsek, hogy nem kell vele különösebben törődni, mert az idegen test kilökődik, mint egy szálka, így hát bízom a legjobbakban. Arra viszont figyelni kell az álmoskönyv szerint, hogy ne nagyon vörösödjön be a seb környéke, mert az sajnos rosszat jelent. Hát figyelem, és remélem, nem fog jobban bepirosodni. Ha meg igen, akkor jöhet az antibiotikum-kúra.

Azt hiszem, nem kell bővebben kifejtenem, hogy mennyire utálom a kullancsokat…