Kántor, az új családtag 2015. december 24-én érkezett meg hozzánk. Nem karácsonyi ajándékként, épp csak így sikerült. Úgy másfél héttel azelőtt kaptuk ezt a tacskó-erdélyi kopó keveréket, de az akkori házfelújítási állapotok miatt még nem tudtuk elhozni, nem volt hová tenni. Ám neki sem volt még nálunk igazán hol laknia, a házfelújítás költségei mellett nem tellett kész kutyaház megvételére, ezért úgy döntöttem, barkácsolok neki valami egyszerű kuckót.
Már régóta érdekel a bushcraft (magyarul bozótmívesség), ám sajnos több okból kifolyólag sem volt lehetőségem élesben megtapasztalni ezt a csodálatos hobbit. Úgy 2011 óta követek több, ezzel foglalkozó magyar és külföldi YouTube csatornát, számos blogot, weboldalt, letölthető ismertetőt olvastam el a témában. Ám nyilván az elméleti tudás semmit sem ér a gyakorlat nélkül. Így aztán, amikor a társasházi lakásból elköltöztem a nagyszüleim kertes házába, nyílt némi lehetőségem alapvető dolgokat kipróbálni.
Mostanában több sorozatot, filmet ajánlottak megtekintésre az ismerőseim, mondván, hogy azt meg kell nézni, mert jó, sőt, még annál is jobb. De tényleg. Engedve a nyomásnak, elkezdtem hát megtekinteni a szóban forgó anyagokat. Azonban kiderült, hogy a véleményünk jelentősen eltér az adott alkotás minőségével kapcsolatban. Nem meglepő módon a Star Wars VII. epizódja csúcsosította ki ezt a véleménykülönbséget. A rajongók, az igazi rajongók minden hibáján „felülemelkedtek” – bár szerintem az egész film egyetlen gigantikus hiba –, aztán a Rouge One-t megtekintve részükről minden meg is lett bocsátva. Bizonyára én változtam meg az utóbbi évek alatt, de több ezer film, 50 véget ért, és 32 futó sorozat megtekintése azért ad már némi rálátást arra, minek és hogyan is kellene ezekben működnie.
Vigyázat! Az alábbi leírások spoileresek!
Mivel most már megvan a megfelelő szerszámom, így gyorsan neki is az ajtókilincsek felszerelésének. Ez már régóta esedékes, a zárszerkezetek már az ajtó beépítése óta bent vannak az ajtókban (a kilincsek felszerelése akkor több okból kifolyólag is elmaradt)
Néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem, hogy vásároltam egy akkumulátoros kézi csavarhúzót. Néhány nappal ezelőtt kiegészítésképpen vettem hozzá egy fúrókészletet. Így már sokkal jobban, illetve több dologra használható.
Ma este elmentünk Idával a szentesi moziba, hogy megnézzük az Alien-sorozat legújabb részét, az Alien Covenant című filmet. Az interneten már előre megvettem a jegyet, a büfében vettem egy palack cukros lityót, majd 20:30 körül beültünk a terembe és elkezdődött a vetítés.
A film nagyon szép képekkel, a sci-fi rajongó számára kellemesen indul: a Prometheus eseményei után tíz évvel egy hatalmas űrhajó telepesek százaival épp egy gyarmatosítandó bolygó felé tart. Az utazást egy nem várt űrbéli katasztrófa, egy csillagkitörés zavarja meg. Az űrhajó megsérül és javításra van szükség, ezért a legénységet az ébren lévő android, az előző rész Davidjére megszólalásig hasonlító Walter felébreszti. Néhányak nekiállnak a szerelésnek, és az EVA során az egyik űrhajós sisakrádiója egy zavaros üzenetet fog. A parancsnok ekkor úgy dönt, hogy – egy laza mozdulattal felrúgva az eredeti menetrendet és a valószínűleg részletesen kidolgozott gyarmatosítási tervet – megnézik, hogy honnan is jön az adás. A hajó számítógépe segítségével megtalálják az üzenet forrását, és egy kisebb csapat leszáll a bolygóra, hogy körülnézzen.
Mint ahogy az a fenti képen is látható, a legénység nem épp profi peremfelderítőkből áll: egy teljesen ismeretlen bolygón minden különösebb védelem nélkül, gyakorlatilag ingbe-gatyába’ állnak neki körülnézni. Ez nem bizonyul túl jó ötletnek, és szokás szerint (mint ahogy azt a film címéből is lehet azért sejteni) bekövetkezik a fertőzés, és jönnek a különféle alienek.
A filmben ezek után leginkább az akció dominál, van benne lövöldözés meg mindenféle ronda alien. A hangulat még úgy-ahogy elmegy, de közel sem hozza sem az Alien (vagy akár az Aliens) nyomasztó légkörét, sem a Prometheus (amit én egyébként a sorozat egyik legjobb részének tartok) elgondolkodtató világát. Én eredetileg arra számítottam, hogy a Prometheus folytatását fogom látni, és választ kapok majd az előző részben nyitva maradt kérdésekre. Ehelyett valami egyveleget láthat a néző, ami igazándiból se nem Alien, se nem Prometheus.
A tények, amikkel szembesülünk, ellentmondanak a legelső rész alapján valószínűsíthető kronológiának. A szereplők elég szürkék, az androidon kívül nem igazán nyújtanak emlékezetes alakítást (mondjuk az is igaz, hogy szegény űrhajósoknak nincs is rá túlzottan sok idejük). David és Walter, a robotok érdekes figurák, de a Prometheus alapján nem azt vártam tőlük, amit a végén tettek. A történet elég lapos, és gyakran túlzottan is kiszámítható, beleértve a befejezést is.
Összességében számomra elég nagy csalódás volt az Alien Covenant. Egy lövöldözős-űrhajós-szörnyes filmnek még elmegy, de régi Alien-rajongóként és a Prometheus után jóval többet vártam ennél. Sajnálom egyébként, mert a film eleje kiváló, profi munka volt, de második fele bizony keserű szájízt hagyott maga után.
Ma este egy másik blogra írtam – egy régebbi munkám alapján – egy rövid történelmi cikket, amit ajánlok szíves figyelmetekbe:
http://www.tortenelem.eu/2017/05/11/titkositas-a-regmultban/
Újabban egész jó brit sf-sorozatok bukkannak fel a látókörömben. A 2015-ben indult Humans címűt még az indulásakor elkaptam. Azonban András barátom által nemrégiben értesültem csak a Black Mirror-ról, amely már 2011-óta rendre feltűnik a képernyőkön.
Egy szép napon egy EU-s hivatalnok két uborkagörbület-méregetés között úgy döntött, hogy ideje lesz már valami más területen is korszakalkotó döntést hozni. Emberünk modern felfogású volt, liberális eszméken nevelkedett, ezért gyorsan elkezdett keresni egy olyan csoportot, amelynek a rebellis kuruc magyarok szokás szerint páros lábbal tiporják a jogait. Gyorsan talált is egyet: ezek a mucsaiak itt, Európa Isten háta mögötti részén képesek, és irtják a kullancsokat! Ez így nem mehet tovább! Kedves bürokratáink hoztak is egy rendeletet, amely szerint a modern világban (de még nálunk is) tilos a kullancsok intézményes pusztítása. Védekezz, magyar, ahogy bírsz, aztán ha jön a Lyme-kór, akkor meg így jártál.
Labancaink persze vannak ma is, így hát hamarosan nálunk is bevezették a birodalmi rendeletet. Ennek köszönhetően így tavasszal már mindenfelé tömegével fordulnak elő ezek a kedves kis vérszívók.
Eddig megúsztam a kullancscsípést, pedig egy szép zöldellő parkerdő mellett lakom, és gyakran járok a blogon már emlegetett gyümölcsöskertbe is. De a szép idők ma sajnos véget értek.
Hajnalban, félálomban kellemetlen érzés fogott el, úgy éreztem, mintha valami csípne. Odanyúltam az említett helyre, és azt tapasztaltam, hogy ott biza van valami, ami nem oda való, pedig este, lefekvés előtt még nem volt ott. Ez a kis rohadék, egész pontosan egy kullancs fogta magát, és végigmászott a lábamon, bebújt a boxeralsómba, majd kényelmesen befészkelte magát az egyik (a férfiember számára elsődleges fontossággal bíró) szervembe. Majd mohó szívásba kezdett, persze sejthető, hogy a véremet szívta. Kiugrottam az ágyból, bementem a fürdőszobába, majd felmértem a helyzetet. Úgy döntöttem, hogy el kell távolítani a betolakodót! Már elég sokat olvastam az újságban meg a neten a kullancsok eltávolításáról, így reméltem, hogy nem okoz majd gondot ez a művelet. Fogtam egy csipeszt, és erőteljesen megragadtam a hívatlan vendéget.
Persze más olvasni egy témáról, és úgy gondolni, hogy értem is, hogy miről írnak, és más éles helyzetben végrehajtani a konkrét feladatot, esetemben egy vérszívó problémamentes eltávolítását (bár az is lehet, hogy csak én vagyok fakezű). A rohadék hosszas csavargatás után végül is megdöglött, de sajnos darabokban jött ki, és a feje is beleszakadt a bőrömbe, és még most is, amikor e sorokat írom, ott figyel. Erről azt írják a bölcsek, hogy nem kell vele különösebben törődni, mert az idegen test kilökődik, mint egy szálka, így hát bízom a legjobbakban. Arra viszont figyelni kell az álmoskönyv szerint, hogy ne nagyon vörösödjön be a seb környéke, mert az sajnos rosszat jelent. Hát figyelem, és remélem, nem fog jobban bepirosodni. Ha meg igen, akkor jöhet az antibiotikum-kúra.
Azt hiszem, nem kell bővebben kifejtenem, hogy mennyire utálom a kullancsokat…
A mai napon ezt tudom vállalni… 🙂
