Ez a hét nem volt az igazi… Kezdődött azzal, hogy hétfőn, amikor még csontszáraz volt a beton, egy rossz lépés következtében eltakartam a gyárudvaron, megütöttem a térdem és megzúztam a bordáimat. Azután napokon keresztül nem tudtam rendesen aludni, mert ahogy fordultam egyet az ágyban, rögtön fel is ébredtem az oldalamba hasító fájdalomra.
Aztán amikor leesett a hó, szerda este kimentem sétálni a szép téli időben. A séta vége felé a Kontaset melletti járdán ráléptem egy hórejtette jégdarabra, és ismét sikerült elesni. El lehet képzelni, hogy mennyire kellemes érzés volt a már gyógyulgató oldalamnak ez a rántás, és hogy véletlenül se érezzem magam jól, a térdízületem is csavarodott egy jóízűt. Ennek eredménye megint az volt, hogy éjszaka nem túl sokat pihentem.
Péntek délután, mielőtt elindultam volna a számtechklubba, kimentem havat lapátolni az utcára, hogy eltakarítsam a márciusi havat a járdáról. Ekkor készült ez a vidám szelfi:
Téli szelfi
Miután befejeztem a lapátolást meg a söprögetést, bementem a házba, és megpróbáltam levenni a bélelt gumicsizmámat. Nem tudom, mit sikerült elrontanom, de a ballábas csizma megfeszült a (nem éppen vékony) lábszáramon, majd a vádlim begörcsölt; ezt az érzést nem kívánom senkinek. Aztán órákig rá se tudtam állni a lábamra, annyira fájt a lábamban az izom. Így hát nem is tudtam elmenni az IH-ba.
És még csak péntek van! Este szépen el is kezdett esni az ónos eső, ezért nem épp valószínű, hogy sokat fogok a hétvégén mászkálni. Remélem, a szombat-vasárnap további gikszerek nélkül fog eltelni…