Vadromantikus posztkommunista militarista nosztalgia

Néhány hete elkezdett bennem mocorogni egy érzés. A szlovák minta alapján készült “A mi kis falunk” című sorozat megtekintése felébresztette bennem az igényt arra, hogy régi jó magyar sorozatokat vegyek elő. Be is szereztem nemrég az Angyalbőrbent és a Kisvárost. Egyelőre az Angyalbőrbent néztem meg, az viszonylag gyorsan fogyasztható volt a 13 db, kb. 55 perces részeivel.

A legutóbbi LIK-en is felmerült a téma, bár egy érdekes áttéttel. A feladatlista különböző elemeinek csoportosításának megbeszélése során András barátom részéről felmerült az ötlet, hogy a kezdeti (még az előző, 2010-es LIK-ról visszamaradt) feladatok csoportját nevezzük prekambriumnak, majd a soron következő kambriumnak, és így tovább, egészen a dinoszauruszok koráig. Zsani azonban megjegyezte, hogy a dinoszauruszok kihaltak, nehogy az elnevezések miatt mi is erre a sorsra jussunk. András azonban tromfolt: a dínók után jöttek az emlősök.

No erre csaptam le hirtelen azzal, hogy én mostanában sok szép emlőst láttam. 🙂 A többiek persze kaján mosollyal fogadták, és várták a magyarázatot. Mondtam, hogy semmi extra, csak erőt vett rajtam a vadromantikus posztkommunista militarista nosztalgia, és elkezdtem nézni az Angyalbőrbent. Ebben az 1988-1989-ben forgatott magyar sorozatban pedig – főleg az elején – bizony-bizony megjelent a szolid erotika. Korabeli, kifejezetten csinos modellek, kezdő színésznők mutatták meg kendőzetlenül természetes bájaikat. Így, felnőtt fejjel már értem, hogy annak idején (1990-1991-ben, amikor a televízió leadta) miért is örvendett olyan nagy népszerűségnek. 🙂

Ámde a sorozat maga ettől függetlenül is igen kellemes szórakozást, kikapcsolódást nyújt. Főleg akkor, ha a néző már élt az adott korban, esetleg fiatal tizenévesként, vagy akár idősebben már látta is annó. Visszaröpít kissé a legvidámabb barakk miliőjébe, a gulyáskommunizmus korszakába, amelyre manapság sokan nosztalgiázva tekintenek, netalán visszavágynak.

Tekinthető ez egy kordokumentumnak is, mind a filmet támogató különböző vállalatok és cégek részéről, mind pedig a Magyar Honvédség Néphadsereg részéről. Bár sokan ki nem állhatták a sorkatonai szolgálatot, azért azt kijelenthetjük, hogy a mainál komolyabb, az adott kor technikai szintjén igen magas fejlettségű hadsereg működött az országban. Aki egy kicsit is kedveli a háborús filmeket, vagy a “katonáskodást”, az talán szomorúsággal meghintett büszkeséggel nézi azokat a képsorokat, amelyeken harci helikopterek hasítják az eget, vagy különböző harcjárművek túrják fel a földet. Egyébként nem titkoltan az akkori Magyar Honvédség Néphadsereg propagandájának szánták a sorozatot.

Maguk a történetek egy sorkatonai szolgálatát tőltő szakaszról szólnak, kicsit amerikanizált stílusban. Megjelenik itt az alfahím (Urbán), az izomagy (Rabó), a technikai zseni (Éder), a mulya szűzfiú (Klammer), a művész (Pós), a volt sittes (Géczi), a rajongó (Bazsó), vagy épp a túlsúlyos, jószívű parasztgyerek (Mamut). És bár kapunk ízelítőt a kiképzésből, meg hadgyakorlatokból, mégis inkább azon van a hangsúly, hogy mikor és hogyan próbálnak meg kibújni a fiatalemberek a szolgálat kötelezettségei alól. Ez természetesen számos humoros, félreérthető helyzetet eredményez.

Azonban arra is jól rávilágít a sorozat, hogy milyen fontos egy közösségben az összetartás, a bajtársiasság. Még akkor is, sőt, főleg akkor, ha a civilek egy csoportjával kerülnek összetűzésbe. Ám, ma már talán meglepő módon, még az “ellenséggel” is képesek összefogni (kollaborálni), ha belátják, hogy a cél közös. Borhamisítót lepleznek le, vagy épp anyagilag segítenek egy elvált családanyát, hogy önálló lakáshoz juthasson. Tehát a humor mellett a morális értékek is jelentős szerepet kapnak.

A zenei anyag – amely akkoriban magnókazettán, bakeliten is megjelent – szintén ikonikussá vált az idők során. A Moho Sapiens zenekar, és Szikora Róbert fémjelezte dallamok és szövegek időnként visszaköszönnek a hétköznapokban. A főcímdal több változata a sorozatban is többször elhangzik. A kezdő sorok “Angyalbőrben jól érzem magam, nincsen baj, csak az, hogy nincs hajam. Jól fejlődik az agyam, és megtöltöm a hasam, angyalbőrben jól érzem magam” főleg az alaki, erőnléti kiképzéseken csendülnek fel. A sorozat mellett egyébként a zenei anyag is beszerezhető még manapság is.

Érdekességként említem meg, hogy a forgatás és a vetítés között eltelt időben bizony komoly politikai fordulat állt be Magyarországon, történt egy úgynevezett rendszerváltás. Így a sorozatot több helyen is utószinkronizálni kellett, mivel a leadás időpontjában már nem hangozhatott el az ilyen-olyan elvtársazás.

Azt hiszem, így közel harminc év távlatából érdemes újranézni, és talán újraértékelni ezt a sorozatot.