Kutyadolog

Itt még mindkettőnk számára nagyon új volt a helyzet.

Mint azt bizonyára néhányan tudjátok, úgy másfél évvel ezelőtt kutyatulajdonos lettem. Kaptam egy erdélyi kopó – tacskó keveréket. Első pillantásra a szívembe zártam, olyan tekintettel nézett rám. Mint felelős kutyatartó, természetesen minden szükséges oltást megkapott, és bár nem vagyok híve, de mivel kötelező, ezért chip-el is ellátta az állatorvos. Gondoskodom a megfelelő táplálékról is számára. (Tulajdonképpen ugyanazt kapja enni, amit én is eszem, kiegészítésképpen kap szárazeledelt, amiben benne van a kellő vitamin és ásványi anyag mennyiség.) Napi szinten, átlagosan 2 órát foglalkozom a keresztségben Kántor nevet kapott ebemmel. Azonban…

Tavaly nyár elején kiderült több sétáltatás, meg a portán való megfigyelése során, hogy sántít. Az állatorvos első gondolata az volt, hogy valamiféle mozgásszervi, ízületi probléma, amit egy-két vitaminkoktéllal próbáltunk orvosolni. Ám az állapota nem javult. Egy kedves ismerősünk segítségével átvittük egy másik városba megröntgenezni, hogy kiderüljön, mi is a baj. Ezáltal megtudtuk, hogy szegénynek a tacskó ágról örökölt fejlődési rendellenessége van. A jobb mellső lábszárában az egyik csont nem nőtt kellő mértékben, így az ízületei sem voltak a helyén.

A műtét előtti röntgenfelvétel. A pirossal jelzett terület a problémás.

Sürgős műtét lett a vége, amelynek során gyakorlatilag a rosszul fejlődő csontját elfűrészelték.

A műtét utáni röntgenfelvétel. A pirossal jelzett területen jól látszik az elfűrészelt lábszárcsont.

A hat hét gyógyulás, lábadozás során fokozottan oda kellett figyelni rá. Végül az ősz eleji kontrollvizsgálat már kimutatta, hogy a csont szinte teljesen összenőtt, rendbe jött a pici lába.

A kontrollvizsgálaton készült röntgenfelvétel. A pirossal jelzett területen szemmel látható a javulás.

Most májusban kell még egy kontrollra vinni, biztos, ami tuti.

Az elmúlt héten ismét eljött a következő kötelező védőoltások beadásának ideje. Kapott is egy kombináltat, aztán hagytam pihenni. Ebéd után kimentem az udvarra, hogy a teendőim tovább folytassam. Kántor is jött velem, de olyan kis kedvetlenül. Arra gondoltam, hogy egy kicsit elbódította az oltás. Akkor kezdtem gyanakodni, hogy valami gond van, amikor odamentem hozzá, és megsimogattam, majd leültem mellé. Ilyen esetben szinte rögtön bújik, jön föl az ölembe, most meg csak nézett szomorúan, hát felvettem. Nem maradt meg nálam, inkább elbújt az egyik téglarakás mögé. Itt még mindig csak arra gondoltam, hogy haragszik az oltás miatt (én fogtam, amíg megkapta).

Egy fél órával később azonban már remegett, amikor odamentem hozzá, és hol itt bújt meg, hol ott. Esélyes volt, hogy ez már nem egyszerű “nemszeretlek” dolog. Akkor ilyedtem meg, amikor nem találtam sehol. Átkutattam a portát, feltételezve, hogy kint van az udvaron valahol, de nem volt ott. Eszembe jutott, hogy a szobaajtó is nyitva volt, így elkezdtem a házban keresni. Meg is lett, két összetolt szék alatt gubbasztott. Közben már hívtuk az állatorvost, aki azt mondta, vizsgáljuk meg, be van-e dagadva a feje. Az épp nem volt, de a tarkója bizony rendesen felduzzadt. Nemsokára ki is jött az orvos, megvizsgálta, és azt javasolta, adjunk neki calcium-sandoz pezsgőtablettát, mert valószínűleg allergiás reakciója van, ami az oltás egyik összetevőjétől sajnos időnként előfordulhat. Ekkor már Kántor menni se nagyon tudott, inkább csak úgy szédelgett.

Szegény Kántorba nagynehezen bele is diktáltunk úgy egy deci pezsgőtablettás vizet. Magától nem tetszett neki, a kezemből ivott ugyan pár kortyot, de aztán úgy sem volt már jó, szóval elővettünk egy műanyag kanalat, azzal próbáltuk a kifeszített szájába folyatni a gyógyszert. Ez nem igazán vált be, több ment mellé, mint bele. Ekkor kitaláltam, hogy vegyünk elő egy műanyag tölcsért, és azt a szájába téve itassuk meg. Ez már sokkal jobban működött. Egy órával később már lebóklásztunk a kert végébe, macskát ugattunk, meg a szomszéd kutyákkal beszélgettünk, és a remegés is megszűnt.

Azért kellett úgy négy nap, meg kb 3-3,5 dl pezsőtablettás víz, hogy teljesen rendbe jöjjön. Közben kiderült, hogy a védőoltás valamely alkotóeleme az idegrendszerére ment rá szegénykémnek. Vasárnap már nem kellett nagyon noszogatni, hogy odajöjjön hozzám. Leültem a kertben, faágakból összetákolt pihenőszékemre, és kis nógatás után már ugrott is fel a combomra. Hétfőn pedig már önfeledten kergette a kedvenc labdáját.

Egy ma esti kép. Kántor feltelepedett a fotelbe…