Majdnem egy évvel ezelőtt, egy szép kora tavaszi napon készítettem ezt a fotót a szentesi Tisza-ártéren. Ma este, a napi munka és a szokásos vacsora után egy ideig nézegettem ezt a képet, és azon gondolkoztam, hogy mit is lehetne erről a véletlenszerűen kiválasztott témáról írni a mai blogra. Aztán végül csak eszembe jutott valami.
A szentesi Tisza ártere
A mocsárról beugrott egy jó tíz évvel ezelőtti ötletünk, egy néhány részt megért online képregénysorozat, a Lidérckék. Annak idején így határoztuk meg a képregények célját és lényegét:
A Lidérckék a Lidércfény Online Kulturális Magazin gondozásában megjelenő képregénysorozat. Ötlete egy 2006-os év végi számítástechnikai klubgyűlésen vetődött fel, s néhány hét múlva meg is valósult.
A Lidérckék célja az, hogy valamelyest vicces, humoros formában olyan mondanivalót közvetítsen, amely elgondolkodtat. Ezek vagy saját magunk által kitalált rövid szösszenetek, vagy nagy gondolkodók idézeteit feldolgozó képsorok, melyek általában nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz, viszont időnként aktuális témával foglalkoznak.
A figurák szándékosan hasonlítanak ennyire egymásra, utalva arra, hogy bár mindannyian másfélék szeretnénk lenni, valamilyen szinten mégis ugyanolyanok maradunk. Természetesen felbukkannak mindenféle tárgyak, eszközök, amelyeket persze nem önös céllal jelenítünk meg – vagyis nem azért tesszük be, hogy ott legyen.
Köszönjük, hogy ellátogattál eme kulturális mocsárba!
A Lidérckék néhány hónapon keresztül osztották az észt, azután, mivel nem arattak túl nagy sikert, csendben visszavonultak kulturális mocsarukba, és valószínűleg azóta is ott kísértenek. Ettől függetlenül úgy gondolom, érdemes lehet rájuk vetni egy pillantást, akár még tíz évvel nyugalomba vonulásuk után is. Talán előmásznak majd a korhadt fák közül, és megosztanak velünk még pár bölcsességet 🙂
Nekem nagyon tetszett az ötlet anno… Fel lehetne eleveníteni! Esetleg valami pályázat formájában… hogy minél színesebb kollekció gyűljön össze! 🙂